A keksz és a müzli története

Keksz történelem

Tudományos kutatások és régészeti feltárások bizonyítják, hogy a Közel-Keleten az emberiség már az i. e. 8.000-7.000 környékén termesztett gabona fajtákat. Köztudott, hogy az óegyiptomiak fedezték fel azt, hogy a magvakból kelesztéssel kenyeret lehet készíteni. Ennek technikája a rómaiak közvetítésével terjedt el Európa szerte, így a Kárpát-medencében is i. e. 4.900 körül.

Habár a gabonafélék termesztése, a kekszek, a sütemények és a cukrászáruk története is több ezer évre nyúlik vissza, az édességek történetében a legnagyobb mérföldkövet az ipari forradalom jelentette.

Először angol pékek készítettek a maihoz hasonló kekszet úgy, hogy a kisült kenyeret megédesítették és visszarakták a kemencébe, hogy az megkeményedjen. Innen ered a keksz angol neve, a „biscuit” is, amely ezt jelenti, hogy „kétszer sült”. A kereskedelem bővülésével, külföldről behozott magvakkal, szárított gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesítették a kekszeket és süteményeket.

Müzli évszázadok

A müzli története is régi időkre nyúlik vissza: a svájci parasztok mindennapi ételének számított az a keverék, amelyet gyümölcsből, dióból és kásafélékből készítettek tej hozzáadása segítségével. Az elnevezés is innen ered, németül a kását Mus-nek hívják. A XX. Század elején egy híres svájci orvos, Dr. Maximiliam Oskar Bircher-Benner egy hegyvidéki üdülése alatt találkozott az étellel, amiben azonnal meglátta a hatalmas lehetőségeket és elkészítette saját verzióját melyet Muesli-nek, azaz pépecskének nevezett el. A rostok az emésztést, a magvak az ásványi anyag bevitelt segítették, a különleges finomság hamar „gyógyító ételként” híresült el a betegek körében.

Forrás: Édességgyártók Szövetsége