edessegek
 

A keksz és a müzli története

Gabona-egészség
Nassoljunk, de hogyan?
Gyermekek és az édesség
Az édességek története
Milyen édességeket ismerünk?
Az édességek helye a táplálkozásban
Cukor és egészség
 

A mai kekszek, a sütemények, a csokoládé és a cukrászáruk története az emberiséggel egyidős. Az ősember mézzel és édes gyümölcsökkel elégítette ki az édes íz iránti természetes igényét. A civilizációk kialakulásakor ugyancsak a méz és a gyümölcsök voltak az édességek fő alapanyagai, amelyeket különböző formában fogyasztottak az egyiptomi, arab, kínai, görög

és római kultúrákban. Később ezek az egyre változatosabb receptek szerint készültek, és szerves részeivé váltak a vallásos szertartásoknak és az ünnepi alkalmaknak.

Az édességek történetében a legnagyobb mérföldkövet az ipari forradalom jelentette. Ettől kezdve egyre bővebb választékban, nagyobb mennyiségben és olcsóbban kerültek piacra az édességek. Azóta tovább bővült az alapanyagok és a receptek köre - így alakult ki napjaink rendkívül széles választéka, amelyek közül a legkedveltebb a csokoládé, amelyet valamilyen formában naponta több mint egymilliárd ember fogyaszt.

A középkorban az angol pékek úgy készítettek kekszet, hogy a kisült kenyeret megédesítették és visszarakták a kemencébe, hogy megkeményedjen. A keksz angol neve, a biscuit, azaz kétszer megsütve a franciából származik. A kereskedelem bővülésével, külföldről behozott magvakkal, szárított gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesítették a kekszeket és süteményeket. Kezdetben csak a gazdagok férhettek hozzá ezekhez a luxuscikkekhez, de az árak csökkenésével később egyre több ember élvezhette ízüket.

A csokoládét már az aztékok is fogyasztották, ám lényegesen más formában, mint ahogy manapság a modern civilizációban. A 12-13. században a finomra tört kakaót hideg vízzel habosra keverték, és az így előállított „keserű vizet” mézzel édesítették, vagy csilivel fűszerezték, illetve kukoricaliszttel dúsították.
A jégkrém elkészítésének módját a kínaiak állítólag már időszámításunk előtt kidolgozták. A történelem híres alakjai, mint pl. Medici Katalin, Goethe, Bismarck is ismerték és kedvelték a fagyasztott / hideg gyümölcsös finomságokat.
A csokoládéfigurák üreges testének elkészítéséhez a régi idők cukrászai a centrifugális erőt használták ki: egy formába kevés csokoládét öntöttek, lezárták, és alaposan megforgatták. Amennyiben sikerült eltalálni a fordulatszámot és a mennyiséget, a csokoládémassza belülről teljesen beborította a formát. Ma a csokoládé mikulást és a csokoládé nyuszit hasonló eljárással készítik, annyi különbséggel, hogy ma két fél formából illesztik össze a figurákat, a csokoládétestek peremének felmelegítésével.
A kakaóbab őrlemény mézzel, fűszerekkel (vanília, bors, fahéj) és vízzel készült elegyét, a csokoládéitalt a maja és az azték kultúrában csak a társadalom kitüntetett férfi tagjai, magas rangú állami hivatalnokok, kiváló harcosok és papok ihatták, nők egyáltalán nem fogyaszthatták.
 
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerosének!Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerősének!
Nyomtatható változatNyomtatható változat
 
A csokoládé az emberek többségének nagy csábítást jelent, tekintet nélkül arra, hogy rendszeresen mozognak vagy sem. Ha odafigyelünk a minőségi és kiegyensúlyozott táplálkozásra, s betartunk néhány alapszabályt, nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk egy-egy szelet „csokicsoda” elfogyasztása után.
bővebben ...